A XIX. század végi egészségügyi helyzet Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében átlagosnak volt mondható a többi megyével összehasonlítva. A települések többségében volt orvos, igaz, általában egy. A kor embere nem sokszor kereste fel a doktort, aktívan használta és bízott az akkor még széles körben ismert népi gyógymódokban. Az orvosok kézi gyógyszertárakkal rendelkeztek, melyeket a törvény abban az esetben engedélyezett, ha az adott településen nem működött gyógyszertár. A mai Pest megye területén 1899-ben pontosan ötven gyógyszertár működött, Bugyi község közelében az alábbiak – zárójelben az alapítás éve: Alsódabas (1839), (Kiskun)lacháza (1856), Ócsa és Dunaharaszti (1886), Szigetszentmiklós (1899).
1900 elején Liszkay István haraszti lakos, okleveles gyógyszerész kérvényt nyújtott be a Belügyminisztériumhoz, melyben kérvényezte egy gyógyszertár felállítását Bugyin. Az alispán helyettese május 5-én utasította Halász Jenő és Szilágyi Lajos főszolgabírókat, hogy a Bugyihoz két legközelebb eső patika elmúlt öt évi forgalmi adatait kérjék be az illetékes gyógyszerészektől, valamint nyilatkoztassák Bugyi község egészségügyi bizottságát és képviselő testületét, hogy támogatnák-e egy önálló gyógyszertár felállítását településükön. 1900. május 24-én Télessy István lacházi gyógyszerész el is küldte a kért adatokat.
Bugyi nagyközség képviselőtestülete 27-én tartotta gyűlését, melyen jelen voltak: Sáska László bíró, mint elnök, Kovács Kálmán közigazgatási jegyző, Somogyi Mihály, Lövi Antal, Stein Péter, Gaál Ambrus, Szőgyi János, Kovács Gergely, Jankó Alajos, Molnár Albert, id. Csizmadi András, Kapcsos István, Bogyó Ottó, Darula László, Török Béni, Gazsó János, Jelenik Pál és Drahos Sándor községi képviselők és elöljáróik. A gyűlés megismerte Liszkay István haraszti lakosnak a főszolgabírónak benyújtott és Braun József budapesti patikusnak a községhez beadott kérvényét, s a testület a következő, 11/1900 számú határozatot hozta: "Bugyi község képviselő-testülete köztetszéssel fogadván az önálló gyógyszertár fölállítása iránti szándékot, az ellen mi kifogást sem emel és utasítja a község elöljáróságát, hogy Liszkay István és Braun József okleveles gyógyszerészek kérvényeit illetékes helyre szolgálati úton terjeszsze föl." Június 19-én ülésezett a község közegészségügyi bizottsága, melyet Molnár Albert bizottsági elnök vezetett, s jelen voltak a tagok is: Bogyó Ottó, Czanik Pál, Fazekas Károly, Jankó Alajos, dr. Kohn József, Kovács Kálmán, Lővi Antal, Percz Antal és Sáska László. A határozat szerint a bizottság sem emelt kifogást az önálló gyógyszertár felállítására. Másnap a jegyző és a bíró felterjesztette a döntéseket a főszolgabíró részére.
Gyenge Viktor ócsai gyógyszerész július 10-i keltezéssel írt levelet a főszolgabírónak. A levélben jelezte, hogy – mivel az ócsai patikát fél éve vette meg – nem rendelkezik kimutatással a korábbi évek forgalmára vonatkozóan, ugyanis "üzleti könyveket gyógyszertárakban nem szokás vezetni". Az írás további részében kéri a főszolgabírót, hogy ne engedélyezze a bugyi patika megnyitását, ugyanis az őt tönkretenné. Az ócsai patika "jövedelméből épen hogy tengődik az ember, hogy meg mentse magát az éhenhalástól."
A főszolgabíró 13-i levelében felterjesztette az alispán részére a beadott dokumentumokat, s egyben támogatta egy önálló gyógyszertár felállítását Bugyi községben. 29-én a falu vezetői levelet írtak Széll Kálmán belügyminiszternek, melyben kérik, hogy Braun Józsefnek adományozza a patikaállítási jogot, ugyanis "a nevezett gyógyszerészszel már hosszabb idő óta tárgyalunk a gyógyszertár érdekében, s az illető már régebben be is adta – általunk szolgálati úton fölterjesztett – folyamodványát községünkhöz. Az esetben, ha Nagyméltóságod kegyes választása az általunk pártolt fönt nevezett gyógyszerészre esnék, - községünk egy minden tekintetben megbízható, szorgalmas gyógyszerészt s külömben is jóra való embert nyerne."
A vármegyei főorvos szintén támogatta a gyógyszertár felállítását az alispán felé írt levelében szeptember 29-én, ugyanis "Bugyi község lélekszáma az 1890. évi népszámlálás adatai szerint, 2857 lélekkel van feltűntetve mely lélekszám kétségtelenűl a 3000-et meghaladja már; e község tehát, valamint Alsó- és Felső-Délegyháza, Ráda, Szunyog, Ürbő, Alsó- Felső- és Kis-Vány pusztákkal képezné az engedélyezendő gyógyszertár forgalmi körét, a mely terület annak fennállására elégséges lenne." Azt elismeri a főorvos, hogy a két, már meglévő patika forgalma nem nagy, azonban a forgalomcsökkenésen osztoznának, azonban létezésüket nem veszélyeztetné. Ekkor már egy újabb pályázó, Csemiczky Frigyes győri gyógyszerész is szeretett volna patikát nyitni Bugyin. Az alispán, mint a törvényhatósági közegészségi bizottság elnöke, az immáron három pályázati anyagot támogatandónak ítélte, s október 5-én a megyei közgyűlés elé vinni érdemesnek találta.
Liszkay Ferenc balmazújvárosi gyógyszerész, Liszkay István édesapja 1901. május 2-án levelet írt a belügyminiszternek, melyben esedezik "de nem alamizsnáért, sem hivatalért, - hanem csupán egy kegyességért ... egy a Bugyi községében felállítandó gyógyszertár jogának megnyerhetése végett." A megható hangvételű levél megtette hatását.
Széll Kálmán belügyminiszter, az 1901. július 23-án kelt, 1343. számú határozatában a patika-felállítás jogát Liszkay István okleveles gyógyszerésznek adományozta. A határozat felhívta Liszkay figyelmét, hogy a hatályos törvények értelmében a gyógyszertárát egy éven belül fel kell állítania, ugyanis különben jogosítványa elévül. A gyógyszertár megnyitásával egyidejűleg a belügyminiszter elutasította dr. Kohn József községi orvos kérelmét, melyben kérte a kézi gyógyszertárának meghagyását.
A bugyi gyógyszertárat tehát Liszkay István, a dunaharaszti gyógyszerész, Liszkay Jenő öccse alapíthatta meg, „Szent István” patika néven a Kossuth utcában. Sajnos a gyógyszertár megnyitásáról pontos dátumot nem ismerünk, így nyugodtan köthetjük a bugyi patika – immáron 115. - születésnapját a belügyminiszteri engedély keltezéséhez, azaz július 23-hoz. Liszkay István 1921-ben Bugyin vette feleségül özvegy Szalay Ilonát, s élete végéig a településen dolgozott, 1925. szeptember 23-án hunyt el 64 évesen, gyermektelenül, a temetése is a faluban történt.
1900 elején Liszkay István haraszti lakos, okleveles gyógyszerész kérvényt nyújtott be a Belügyminisztériumhoz, melyben kérvényezte egy gyógyszertár felállítását Bugyin. Az alispán helyettese május 5-én utasította Halász Jenő és Szilágyi Lajos főszolgabírókat, hogy a Bugyihoz két legközelebb eső patika elmúlt öt évi forgalmi adatait kérjék be az illetékes gyógyszerészektől, valamint nyilatkoztassák Bugyi község egészségügyi bizottságát és képviselő testületét, hogy támogatnák-e egy önálló gyógyszertár felállítását településükön. 1900. május 24-én Télessy István lacházi gyógyszerész el is küldte a kért adatokat.
Bugyi nagyközség képviselőtestülete 27-én tartotta gyűlését, melyen jelen voltak: Sáska László bíró, mint elnök, Kovács Kálmán közigazgatási jegyző, Somogyi Mihály, Lövi Antal, Stein Péter, Gaál Ambrus, Szőgyi János, Kovács Gergely, Jankó Alajos, Molnár Albert, id. Csizmadi András, Kapcsos István, Bogyó Ottó, Darula László, Török Béni, Gazsó János, Jelenik Pál és Drahos Sándor községi képviselők és elöljáróik. A gyűlés megismerte Liszkay István haraszti lakosnak a főszolgabírónak benyújtott és Braun József budapesti patikusnak a községhez beadott kérvényét, s a testület a következő, 11/1900 számú határozatot hozta: "Bugyi község képviselő-testülete köztetszéssel fogadván az önálló gyógyszertár fölállítása iránti szándékot, az ellen mi kifogást sem emel és utasítja a község elöljáróságát, hogy Liszkay István és Braun József okleveles gyógyszerészek kérvényeit illetékes helyre szolgálati úton terjeszsze föl." Június 19-én ülésezett a község közegészségügyi bizottsága, melyet Molnár Albert bizottsági elnök vezetett, s jelen voltak a tagok is: Bogyó Ottó, Czanik Pál, Fazekas Károly, Jankó Alajos, dr. Kohn József, Kovács Kálmán, Lővi Antal, Percz Antal és Sáska László. A határozat szerint a bizottság sem emelt kifogást az önálló gyógyszertár felállítására. Másnap a jegyző és a bíró felterjesztette a döntéseket a főszolgabíró részére.
Gyenge Viktor ócsai gyógyszerész július 10-i keltezéssel írt levelet a főszolgabírónak. A levélben jelezte, hogy – mivel az ócsai patikát fél éve vette meg – nem rendelkezik kimutatással a korábbi évek forgalmára vonatkozóan, ugyanis "üzleti könyveket gyógyszertárakban nem szokás vezetni". Az írás további részében kéri a főszolgabírót, hogy ne engedélyezze a bugyi patika megnyitását, ugyanis az őt tönkretenné. Az ócsai patika "jövedelméből épen hogy tengődik az ember, hogy meg mentse magát az éhenhalástól."
A főszolgabíró 13-i levelében felterjesztette az alispán részére a beadott dokumentumokat, s egyben támogatta egy önálló gyógyszertár felállítását Bugyi községben. 29-én a falu vezetői levelet írtak Széll Kálmán belügyminiszternek, melyben kérik, hogy Braun Józsefnek adományozza a patikaállítási jogot, ugyanis "a nevezett gyógyszerészszel már hosszabb idő óta tárgyalunk a gyógyszertár érdekében, s az illető már régebben be is adta – általunk szolgálati úton fölterjesztett – folyamodványát községünkhöz. Az esetben, ha Nagyméltóságod kegyes választása az általunk pártolt fönt nevezett gyógyszerészre esnék, - községünk egy minden tekintetben megbízható, szorgalmas gyógyszerészt s külömben is jóra való embert nyerne."
A vármegyei főorvos szintén támogatta a gyógyszertár felállítását az alispán felé írt levelében szeptember 29-én, ugyanis "Bugyi község lélekszáma az 1890. évi népszámlálás adatai szerint, 2857 lélekkel van feltűntetve mely lélekszám kétségtelenűl a 3000-et meghaladja már; e község tehát, valamint Alsó- és Felső-Délegyháza, Ráda, Szunyog, Ürbő, Alsó- Felső- és Kis-Vány pusztákkal képezné az engedélyezendő gyógyszertár forgalmi körét, a mely terület annak fennállására elégséges lenne." Azt elismeri a főorvos, hogy a két, már meglévő patika forgalma nem nagy, azonban a forgalomcsökkenésen osztoznának, azonban létezésüket nem veszélyeztetné. Ekkor már egy újabb pályázó, Csemiczky Frigyes győri gyógyszerész is szeretett volna patikát nyitni Bugyin. Az alispán, mint a törvényhatósági közegészségi bizottság elnöke, az immáron három pályázati anyagot támogatandónak ítélte, s október 5-én a megyei közgyűlés elé vinni érdemesnek találta.
Liszkay Ferenc balmazújvárosi gyógyszerész, Liszkay István édesapja 1901. május 2-án levelet írt a belügyminiszternek, melyben esedezik "de nem alamizsnáért, sem hivatalért, - hanem csupán egy kegyességért ... egy a Bugyi községében felállítandó gyógyszertár jogának megnyerhetése végett." A megható hangvételű levél megtette hatását.
Széll Kálmán belügyminiszter, az 1901. július 23-án kelt, 1343. számú határozatában a patika-felállítás jogát Liszkay István okleveles gyógyszerésznek adományozta. A határozat felhívta Liszkay figyelmét, hogy a hatályos törvények értelmében a gyógyszertárát egy éven belül fel kell állítania, ugyanis különben jogosítványa elévül. A gyógyszertár megnyitásával egyidejűleg a belügyminiszter elutasította dr. Kohn József községi orvos kérelmét, melyben kérte a kézi gyógyszertárának meghagyását.
A bugyi gyógyszertárat tehát Liszkay István, a dunaharaszti gyógyszerész, Liszkay Jenő öccse alapíthatta meg, „Szent István” patika néven a Kossuth utcában. Sajnos a gyógyszertár megnyitásáról pontos dátumot nem ismerünk, így nyugodtan köthetjük a bugyi patika – immáron 115. - születésnapját a belügyminiszteri engedély keltezéséhez, azaz július 23-hoz. Liszkay István 1921-ben Bugyin vette feleségül özvegy Szalay Ilonát, s élete végéig a településen dolgozott, 1925. szeptember 23-án hunyt el 64 évesen, gyermektelenül, a temetése is a faluban történt.
![]() |
gyógyszeráru szállítólevele Bugyira, 1918-ban (előlap) |
![]() |
gyógyszeráru szállítólevele Bugyira, 1918-ban (hátlap) |
Jelen írás a készülőben lévő, Bugyi község gyógyszerészetét feldolgozó helytörténeti kiadvány részét képezi. Kérjük a Tisztelt Olvasókat, amennyiben bármilyen történetük, papírrégiségük, fényképük van a gyógyszertárról, a korábban ott dolgozókról, azt jelezzék Bugyin a patikában vagy a Szőlő utcai orvosi rendelőben, ugyanis szeretnénk szerepeltetni azokat a leendő kiadványban! A könyv várható megjelenése 2017 áprilisa, melyhez tervezünk egy gyógyszertár-történeti kiállítást is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése