Az ócsai Balogh család 1593-ban már bizonyosan
birtokos Ócsán, ám 1693-ban az ócsai birtokot elzálogosította báró Laffert
Ferdinánd Antalnak, mely zálogba vetett birtokot a leszármazottak csak 1735-ben
tudtak visszavásárolni, s ténylegesen 1736-ban vehettek vissza saját birtokába.
Az ócsai Balogh család legismertebb tagja Balogh Péter
(Bágy, 1748. augusztus 14. - Bágy, 1818. október 16.), aki 1771-től Nógrád
vármegye szolgabírája, majd alispánja volt. A késmárki és pozsonyi líceumban
tanult, s 1785-től a királyi tábla ülnöke, ezután a hétszemélyes tábla bírája,
majd a magyar udvari kancellária előadója volt, 1787-től udvari tanácsos. Az
1790-1791-es országgyűlésen Nógrád vármegye követe s a Habsburg-ellenes
protestáns köznemesség hangadója.
A kezdetektől szemben állt II. József abszolutista
törekvéseivel, ezért a „kalapos király" megfosztotta a hétszemélyes táblabírói
méltóságától. Ócsai Balogh Péter alkotta meg a „filium successionis
interruptum" elméletét, amely szerint II. József törvénytelen uralmával
(nem koronázták meg és nem esküdött fel a magyar alkotmányra) megszakadt a
Habsburgok trónörökösödési joga. Ezt a nézetet egy nemesi csoport tette a
magáévá, amelyik a Habsburgok ellenében a porosz királyi udvarral keresett
kapcsolatot, élén ócsai Balogh Péterrel. A francia forradalom kitörése
és előrehaladása azonban megfélemlítette, és 1791-től már közeledett a
Habsburg-dinasztiához, ebben az évben lett Torontál vármegye főispánja és
kancelláriai tanácsos. I. Ferenc császár uralkodása idején magatartása már
teljesen lojális, 1802-től Zólyom vármegye főispánja volt, s már előbb,
1789-től az evangélikus egyházak magyarországi főgondnoka lett. Főműve, a
valószínűleg 1789-ben alkotott alkotmánytervezet, amely 1790 küszöbén a
szabadkőműves páholyok terjesztésében került a megyék és a nemesi-nemzeti
mozgalom programjába, és amelyik a köznemesi követelések legkeményebb
megfogalmazása volt. Ez tartalmazta a Habsburg-ház jogvesztését a magyar
trónra.
1818. október 16-án hunyt
el, temetésekor Kolosváry István magyar, Walentiny János pedig szlovák nyelvű beszédet
tartottak. A pesti evangélikus hitközség ünnepi istentisztelete
alkalmával Kis János tartott gyászbeszédet.
A
halotti levél (gyászjelentés) célja egy elhunyt személy vagy személyek
halálhírének közlésére szolgáló, a legutóbbi időkig kizárólag papíralapú irat,
melyet személyesen, postai úton vagy a templom kapujára kifüggesztve juttattak
el a címzett(ek)hez. Nyomtatott megjelenése a XVIII. századra tehető, s elsősorban a
nemesek éltek ezzel a formával; a XIX. század végétől már a „közemberek”
halálhírei is megjelentek a gyászjelentéseken. A kiadást többnyire a család,
ismert személy esetében olyan egyesületek, társaságok, települések is
elkészítették, melyekben aktív tag volt az elhunyt, vagy köztiszteletben állt
(Kossuth Lajos halálakor például majd minden nagyobb város bocsátott ki
gyászjelentést). A bemutatott halotti levél vízjeles, merített papírra nyomott
példány; a hátlapja üres, így postai feladásra nem került. A rajta lévő szöveg
felsorolja az elhunyt címeit, a halál időpontját, s a gyászmisék időpontjait. A
hónapok megnevezéseinél – a kor szokásának megfelelően – az ősi magyar
elnevezést használták. A gyászjelentés kiadója vélhetően a pesti evangélikus
hitközség volt; amennyiben ez a család kiadása lenne, úgy szerepelnének rajta a
tőle búcsúzó családtagok felsorolása.
A bemutatott gyászjelentés a szerző tulajdonát képezi.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése