Az I. világháború hatalmas emberáldozatokat követelt szerte Európában,
s nem volt ez másként hazánkban sem. Az elesettekre való méltó emlékezés igénye
minden közösségben jelentkezett, legyen az akár egy egyházközég, egy kisebb
falu, egy megyeszékhely. Az elesett magyar hősök emlékezetét
először a világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe. Az első emlékművek már a világháború ideje alatt elkészültek, azonban
tömegesen 1918 után kerültek felállításra, melyeket a Horthy Miklós kormányzó
vezette mindenkori politikai vezetés is támogatott. Közel kétezer hősi emlékmű
áll a mai Magyarország területén, s szintén több százra tehető az emléktáblák
száma, melyben rendszerint egy-egy kisebb közösség (például egyházközség)
áldozatainak neve került feltüntetésre.
Az ócsai emlékmű leleplezési ünnepségére 1926. november 7-én, vasárnap
délelőtt került sor, ünnepélyes keretek között. Még aznap délután megjelent a
faluban József királyi herceg tábornagy, aki szintén megkoszorúzta az
„emlékoszlopot”. „A falu teljes számban kivonult lakossága ovációval fogadta a
királyi herceget, aki beszédében kegyeletes szavakkal emlékezett meg Ócsa
község fiainak a háborúban kifejtett hősiességéről, akik a legdrágábbat, az
életüket dalolva és örömmel áldozták fel a hazáért.” – írták a Budapest Hírlap
és a Pesti Hírlap 1926. november 9-i számai. Érdekesség, hogy a Pesti Napló
1926. november 7-i száma már közölte az emlékmű tetején lévő szobor fényképét.
Az emlékmű tetején maga Hungária ölében fekszik az elesett katona, aki
reménykedő tekintetét veti a Hazát szimbolizáló nőalakra. Hungária fejét a
Szent Korona díszíti, testét hadivért, vállát és hátát pedig köpeny borítja. A
katona zubbonyban, szintén köpenyben került ábrázolásra. A Szent Korona
megjelenése az emlékművön szimbolizálja azt, hogy a hős katona
„Nagy-Magyarországért” áldozta életét. A szobor készítőjének neve, s a készítés
éve is meg van jelölve a szobor talapzatán (Markup Béla 1926). Markup
készítette a Parlament előtti két oroszlán szobrát, valamint – többek közt - az
alsónémedi első világháborús hősi emlékművet is.
A szobor egy
emlékoszlopon áll, mely kocka formájú. Összesen öt darab márványtábla van
rajta, a két oldalon kettő-kettőn az elhunyt hősök nevei szerepelnek, az elején
pedig egy táblán az 1914-1918 felirat és Petőfi Sándor 1845-ben, Pesten írt, „A
hazáért” című versének negyedik versszaka olvasható:
„Mintha nap volna
mindenik,
Oly tündöklők e szellemek,
Tündöklők, mert hisz a dicsőség
Sugármezébe öltözködtenek.”
Az elülső oldali
márványtábla alatt három lyuk is található, melyből korábban három kis kar
állhatott ki, s arra rögzítették az ünnepségek keretében odatett koszorúkat. A
fellelhető képeslapi források alapján megállapítható, hogy eredetileg nem volt
lekövezve az emlékmű körüli terület, egy kis kerítés azonban már akkor is
körbevette.
Az emlékmű – mint mindenhol az országban – kedvelt témája volt a
képeslapoknak a Horthy-korban; a szovjet megszállás idejében azonban egyáltalán
nem szerepel a képeslapokon.
Az emlékmű az avatást követően a települési „hősök emlékünnepének”
központi helyszíne lett. A Hősök
emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, mely kimondta, hogy „minden
esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (...) a magyar nemzet mindenkor a
hősi halottak emlékének szenteli”. Az ócsai
állami polgári fiú- és leányiskola (is) minden évben elhelyezte koszorúját a
talapzaton, verset szavaltak diákok, s 1930-tól Tury Miklós történelemtanár
(is) tartott egy-egy rövid beszédet. Tury Miklós az iskolában ugyancsak
megemlékezett minden év december 10-en azon I. világháborús hős huszárokról,
akik a limanovai csatában tanúsítottak hősies helytállást. A diákok többször is
kirándultak a hősi emlékoszlophoz (s természetesen a református templomhoz is),
hogy anyagot gyűjtsenek az Ócsát bemutató dolgozatukhoz. Az 1935/6-os tanévi
iskolai értesítőben ezt olvashatjuk: „május 24-én testületileg vettünk
részt a község által rendezett Hősök emlékünnepén, mely alkalommal Tury Miklós
tanár beszédet mondott, Schreiter Margit IV. osztályos tanulónk szavalt,
igazgató pedig az iskola gyönyörű rózsakoszorúját helyezte a szobor
talapzatára.”
Az emlékmű
leleplezésekor – a korabeli híradások szerint – 120 hős neve szerepelt a
márványtáblákon. 2016-ban 105 név olvasható (igaz, néhány nehezen); az eltérés
okát nem tudjuk. Az ócsai polgári halotti anyakönyvben sok hősi halott is
bejegyzésre került, ám van, akinek neve nem található meg az emlékművön (Tóth Pál).
Van olyan, aki szerepel más emlékművön is (Acsai Ferenc földműves, a 32.
császári és királyi gyalogezred népfelkelő gyalogosa, aki 1918. március-május
közt hunyt el a szibériai Kuszkovej-ben; ő az alsónémedi emlékművön is
szerepel, ugyanis némedi lányt vett feleségül, s utána oda is költözött). Volt
olyan család, ahol két fiútestvér is hősi halált halt (Tafler Ferenc és Tafler
Vilmos izraelita kereskedők; a fiatalabb Ferenc 1915 nyarán hunyt el orosz
hadifogságban Taskentben, mint a császári és királyi távíróezred katonája,
Vilmos pedig 1915. július 12-én adott utoljára életjelet magáról, mint a
császári és királyi 24. vadászzászlóalj tagja).
Ócsán sem volt olyan vallási felekezet (baptista, evangélikus,
izraelita, református, római katolikus), amelynek tagjai közül ne lett volna
emberáldozat.
Reméljük, hogy
az első világháború centenáriumi éveiben megújulhat a hősi emlékmű, méltó módon
hirdetve az életüket a hazáért áldozott ócsaiakat!
 |
| első képeslap az emlékműről az avatást követő évben |
